A Mennyei Birodalom a globális pénzpiacon
A globalizációs trend visszafordításának legveszélyesebb eszköze Kína pénzpiaci szerepének tervezett megváltozása, vagyis a kínai valuta, a jüan felértékelése. Elvben régóta esedékes, az elmúlt hónapokban mintha elő is vették volna ennek terveit. (Legalább is az FT ilyen háttér információkra hivatkozik.) Ha bevezetik, akkor tényleg Kína fogja vezényelni a globalizáció következő menetét. A következőkről van szó: a jüan tartósan a dollárhoz van kötve. (egy dollár = 8.28 jüan.) Igen ám, de a dollár az elmúlt másfél évben rengeteget vesztett értékéből, - (szakértők szerint 25%- 30%-ot), így a névleges érték mögött a jüan is kevesebb értéktartalommal bír. Ez teszi lehetővé, hogy Kína olcsón tudjon exportálni, főképp Amerikába. Eddig Kínának megfelelt ez az állapot: segítette exportját. Emellett Kína volt az amerikai államadósság legfőbb finanszírozója: hitelezett Amerikának, mikor az amerikai kereskedelmi (és államháztartási) deficit) óriásira nőtt – csak azért, hogy az amerikai vásároló ne érezze meg e deficit gazdaság terhét és vásároljon. Tehát Kína fizet, hogy az amerikaiak vásárolják a kínai termékeket. Ennek fejében viszont óriási dollártartalékai halmozódtak fel (kb. 840 milliárd), ami a központi bankban hever és a dollár csendes értékvesztésével folyamatosan romlik. Ezért kellene felértékelni a jüant (legalább részben felmondani a dollárhoz kötött valutapolitikát.)
A helyzet abszurduma, hogy Amerika már legalább két éve követeli Kínától, hogy értékelje fel valutáját – azaz állítsa le hatalmas, Amerikába irányuló árudömpingjét. A dömping feltartóztatás rendben is lenne, de mintha Amerika nem számolna a jüan felértékelés egyéb – rémes – következményeivel. Először is: ha már nem kell igazodni a dollárhoz, Kína piacra dobná dollártartalékainak felét, harmadát – egy ilyen hatalmas eladási hullám óhatatlanul levinné a dollár-árfolyamokat. Vagyis olyan folyamatok indulnak be a világ pénzpiacain, melyek végét nem lehet előre látni. Másodszor: Kína ma abban a helyzetben van, hogy ha leértékeli valutáját, akkor ezzel a dollár hivatalos leértékelését is ki tudja kényszeríteni. Legalább is jelentős nyomást tud kifejteni a leértékelésre. (Fred Bengsten, a washingtoni Institute of International Economics igazgatója szerint a dollár kb. 20%-a van felértékelve odahaza és a világpiacon, V.ö. Der Spiegel: 2005. Nr. 13.) – ezt a lufit pukkasztaná ki a kínai árfolyam-politika megváltoztatása. Ilyen még nem volt a történelemben: egyetlen külföldi hatalom sem tudta lényegesen befolyásolni a zöldhasú árfolyamát.) A dollár leértékelése viszont azonnali kamatemelést von maga után, a magasabb kamatok viszont fékezik az amerikai gazdaságot, a hatalmas hitelállomány 20%-a befuccsol (pl. leáll a házépítési boom, amit nagyrészt hitelből finanszíroztak, de magasabb kamat mellett már nem tudják vállalni.)
A globális pénzpiac szempontjából is veszélyeseket hordoz a jüan-politika változtatása: ha ugyanis Kína eladja dollár-tartalékait, a többi ázsiai ország is követi példáját – ami tovább csökkenti a dollárárfolyamot, a nemzeti bankok tartalék-valutái más pénznembe tevődnek át (pl. euróba), mindez némi pénzpiaci kavarodást idéz elő. Akár hogy is nézzük, Kína jó pár globális ütőkártyával rendelkezik. Pusztán az a kérdés, hogy vajon mikor határozza el magát e lépésre. Mert a kínai vezetés azt is érzi, hogy egy ilyen húzás ugyan megrengetné a globális pénzpiacot, de a kavarodás Kínára is visszaütne, és ma még senki se tudja, mi lesz, az adok-kapok egyenlege. Emellett nagy a konzervatív ellenállás is: eddig bevált a fix dollár/jüan árfolyam. Lehetett vele kereskedni. Ma már ez kevés, ráadásul nagyot lehet vele veszíteni. Ezért a reform-vonal a liberalizálás mellett van. Kettőjük csatája most ér a döntőhöz. Ha a reformpártiak győznek és bekövetkezik valaminő felértékelés (részleges, vagy teljes elszakadás a dollártól), akkor Amerikának is kell lépnie, de egy ilyen húzásnak az egész pénzvilágot megrázó hatása lenne.
Persze: a kínai reformerek (meg a nemzeti bankosok) azt is tudják, hogy egy ilyen nagy volumenű lépés Kína számára is számos veszélyt hordoz, ezért is a halogatás, kivárás. Egy több ezer éves birodalom ráér. És óvatos.
Almási Miklós