Befektetések "álruhában"
Unit link: az életbiztosítás alapú megtakarítás
Korábban már elmondtam, miért kell megtanulni és mibe
érdemes befektetni, hogy milyen problémák adódnak, sőt végigszaladtunk az egész
világ befektetési lehetőségein. A múltkor megmutattam, hogyan tudja a pénzügyi
tanácsadó az utolsó forintot is kifacsarni a befektetési alapokból az
úgynevezett „unit link” biztosításba rejtett befektetéseken keresztül.
Kiderült, hogy a „unit linked” formákban közép- és hosszú távon egy jó tanácsadó a
banki lehetőségek többszörösét is kihozhatja a hozamnak. Sőt... a jelenlegi helyzetben akár már rövid távon is rendkívül hasznos befektetési forma. Pedig igazából nem is
azért találták ki ezeket a konstrukciókat, hogy a legnagyobb hozamokat
elérhetővé tegyék.
Az igazi ok a jogi környezet kihasználása. Az életbiztosítás ugyanis speciális
szerződés, amely nagyon-nagyon régóta különleges elbírálásban részesül. Azzal,
hogy jogilag a befektetési alapokban lévő befektetéseinket formális
életbiztosításba ágyazzuk, nagyon sok extra joghoz is hozzáférhetünk. Nézzük sorban
ezeket!
Itt a pénz, hol a pénz
Mátyás király halála óta lényegében arról szól a magyar történelem, hogy a
magyarok megpróbálják kikerülni az adózást. (A múltkor hallottam egy
művészettörténésztől, hogy a magyar középkori művészet csúcsa az ötvösművészet.
Mert azt fel lehetett kapni, és el lehetett menekülni vele. Ilyen volt a
történelmünk...) De nemcsak adót nem szeretnek fizetni a magyarok, hanem azt
sem szeretik, ha mások belelátnak a vagyonukba. És erre jó okuk van. Az emberek
ugyanis megtanulták, hogy a látható vagyon nálunk nem a büszkeségre ok, hanem
az irigyektől való félelemre. (Ilyenek vagyunk... „Forduljon fel a szomszéd
tehene is...”)
Milyen esetekben nem célszerű, ha az ember pénze nagyon szem előtt van? Például
ha céges csődünk van. Sajnos az esetek nagy részében céges csőd esetén a
végrehajtás során sor kerülhet a teljes magánvagyonunkra is. Viszik a kocsit,
házat, bankszámlát, befektetési alapjainkat.
Csakhogy a végrehajtási törvény érdekes fordulata, hogy az életbiztosítás azon ritka kivételek egyike (a szakszervezeti sztrájkalap és a kitüntetésekért kapott összeggel együtt), amelyeket nem lehet végrehajtani. A unit link biztosítás törvényi alakja szerint: életbiztosítás. Szóval ha már Kossuth-díjunk nem lehet, amit nem visz el a végrehajtó, ilyen biztosításba álcázott befektetési alapjaink nagyon is lehetnek.
Mi a helyzet polgári ügyek esetén? Mondjuk egy jó
szaftos válóperben? A unit link biztosítások sajátsága, hogy nincs
központi nyilvántartás róluk. Ha az alperes tudja, hogy hol és milyen
számon van egy ilyen szerződése, akkor van esélye bevonni a perbe. De
ha nem tud róla, nincs esélye. Ezek nem szép dolgok, nem megyek bele a
taglalásába, de nagyon jól el lehet tüntetni a kíváncsi szemek elől a
vagyont ilyen formában.
Na és mi a helyzet az APEH-hel? Ha jól
viselkedünk, alapértelmezés szerint – eléggé meglepő módon – még az
APEH sem lát bele az ilyen formában lévő befektetéseinkbe. Már ha erre
előre készülünk. És nem követtünk el valami nagyon nagy disznóságot.
Hát ezért lett ez a forma a nagy vagyoneredet-ellenőrzési hullámban
ideális menedék. Ennek megvannak a maga trükkjei – de engedtessék meg a
pénzügyi tanácsadónak is, hogy egy-két titkot megtartson magának...
Öröklés
Nyugat-Európában a pénzügyi tanácsadók bevett munkája a hagyatéktervezés: előre
olyan formákba telepíteni a vagyont, hogy a halálunk után: a.) ne kelljen az
örököseinknek adót fizetni utána – erről lásd az „Örökös problémák” című
mellékletet a margón –; b.) azoknak jusson, akiknek mi szánjuk; c.) mindez gyorsan
és minden különösebb huzavona nélkül történjék.
Az embereknek – alapértelmezés szerint – nincs teljes szabadságuk abban, hogy
megválasszák, kire hagyják örökül haláluk után a vagyonukat. Az örökösödésnek
szigorú rendje van, ami néha nem magától értetődik. (Például miért a gyerekek
örökölnek mindent, és miért semmit a házastárs?) De ettől a rendtől végrendelet
írásával el lehet térni – bizonyos keretek közt. Mert még végrendeletileg sem
rendelkezhetünk teljesen szabadon a vagyonunk felett! Bizonyos, úgynevezett
„köteles” részeket még így is a törvényben megszabott örökösöknek kell
juttatnunk.
A unit link befektetés – biztosítás. A haláleseti kedvezményezett rovatba azt
írhatunk be, akit csak akarunk. Ha nagy összegű vagyonom a Macskamenhely
alapítványra akarom hagyni, megtehetem. De hagyhatom a feleségemre vagy
élettársamra (vagy akár barátnőmre is). Senkinek semmi köze hozzá. Sőt! Ezt
bármikor, pusztán a biztosítónak írt rövid levélkével meg is változtathatom...
Ha ez még nem lenne elég, gondolkozzon el azon, mi történne, ha váratlanul
meghalna. Jó esetben ott van az értékpapírszámláján és a bankban számtalan
milliója. Csakhogy ezt az ön halála esetén azonnal zárolják, és csak a
hagyatéki eljárás során (normálisan fél év múlva) a közjegyző eldönti kinek
jusson. Ha az ön gyerekei kiskorúak, akkor az egész összeget ők öröklik, de ezt
természetesen sem ők, sem az özvegye sem kaphatja kézhez, hanem a Gyámhivatal
úgynevezett gyámhatósági betétbe helyezi el a bankban, egészen addig, amíg
nagykorúak nem lesznek. Ennek kamata bankfüggő, kapaszkodjanak meg: jelenleg 1
és 6% között van. Ez aztán a mostanihoz hasonló 8-9%-os inflációjú években
valósággal garantálja, hogy gyermeke szép vagyont halmozzon fel a
nagykorúságáig – már ha addig éhen nem hal.
És az öröklési eljárásnak itt nincs is feltétlenül vége, mert ha az örökösök
nem értenek egyet a közjegyzővel, akkor perre is mehetnek. Na és, hogy ennek
mikor lehet vége, azt már igazán csak a Jóisten és az ő Legfelsőbb Bírósága
tudja megmondani. „Ha valakinek két házasságból két gyereke van, akkor
képtelenség úgy végrendelkezni, hogy a két gyerek ne menjen perre” – mondta egy
ügyvéd barátom.
Sikerült szemléletessé tennem, milyen kellemessé tudjuk tenni túlvilági
életünket, ha örököseinkre vagyonunkat nem a bankszámlánkon, hanem unit linked
biztosításban hagyjuk?
Adó-visszatérítés
Pénzt kapni az APEH-től? Ez aztán a boldogság netovábbja! A unit linked
befektetésekre – ismét: mert formálisan életbiztosítások – érvényes az
adókedvezményeknek az a szabálya, hogy az évi befizetések 20%-a, de maximum 100
ezer Forint adóvissszatérítésként visszaigényelhető. Ez azonban az idei évtől
csak 3,4 Ft-os millió éves bruttó jövedelemig jár. Fölötte egy darabig csak
részlegesen, 3,9 millón túl pedig egyáltalán nem jár.
A dolgok szép csavarja, hogy ezt régen a nagy jövedelmű alkalmazottak vették
igénybe, de ők ma a jövedelemhatár miatt már nem tudják visszaigényelni. Régen
a vállalkozók azért nem igényelhették vissza, mert minimálbéren voltak
bejelentve, és nem volt visszaigényelhető adójuk. Ma meg a kétszeres minimálbér
miatt van adójuk, amit visszaigényelhetnek. Ennek ellenére a legtöbben nem
teszik. Ennek az az oka, hogy ilyenkor skarlát betűkkel automatikusan
megjelenik az APEH számítógépeiben a szerződésünk, és a következő vagyoneredet-
vizsgálat alkalmából szépen megtaláljuk az APEH listájában. Míg ha nem, hát
nem.
És még valami! Ez a visszatérítés ma van, de semmi garancia rá, hogy holnap is
lesz. Ezért, önmagában csak ezért, nem kell ezt a konstrukciót választani... De
van rá sok más egyéb ok!
Azt hiszem, adtam egy kis elgondolkozni valót a nyárra minden kedves
olvasómnak. Töprengjenek rajta! És vigyázzanak a pénzükre és magukra!
Adómentesség
Régen az országnak tett legnagyobb szolgálatokat az uralkodók nemesi címmel
jutalmazták, amelynek legvonzóbb része az örökös adómentesség volt. Sajnos ma
már ezt semmilyen szolgálattal sem lehet kiérdemelni, pedig biztos, hogy
lennének rá jelentkezők... Ma államunk megpróbál minden fillér jövedelmet
megsápolni. Ennek keretében 2006. szeptember 1-jétől ismét bevezették a 20%-os
kamatadót a banki betétekre, és az értékpapírok adásvételi folyamatába. Ennek
az erkölcsössége kissé megkérdőjelezhető, hiszen bankbetétbe, értékpapírba
mindenki az egyszer már adózott jövedelmét teszi be, de ez a cikk most nem
államerkölcsökről szóló cikk...
Van ugyanakkor egy érdekes kitétele ennek az adótörvénynek: az életbiztosítás
külön elbírálás alá esik. A törvény ugyanis – a szokásosnál lényegesen
átláthatatlanabb módon – a következőket mondja: ha a pénzünk életbiztosításban
van, és ez a szerződés legalább tíz évre szól, akkor a lejáratkor a keletkezett
jövedelem mentes a kamatadótól. Szóval ha az ember befektetési alapokat
vásárol, akkor ki kell fizetnie a kamatadót, míg ha ugyanezeket a befektetési
alapokat egy – akár formális összegű – életbiztosítás selyempapírjába
csomagoljuk, akkor nem. Ez pedig – mint a múlt hónapban megmutattam – a
befektetések végösszegében nem 20%-kal több hozamot jelent, hanem sokkal
többet. (Ha ugyanis hosszabb idő alatt, mindig keresve a következő időszak
legjobb lehetőségeit befektetési alapjainkat lecseréljük, akkor minden
időszakra ki kell fizetnünk az adott szakaszon keresett hasznunk 20%-át. Ez
pedig sokkal komolyabb, mintha csak egyszer, a végén kellene kifizetni a 20%
hozamadót.)
Van-e méretbeli határa ennek a furfangnak? A unit linked konstrukcióknak
igazából az a sajátosságuk, hogy kapunk egy folyószámla jelleggel működő
értékpapírszámlát, amelynek nincs megkötve a mérete. (Láttam már egymilliárd
forintot is meghaladó ilyen konstrukciókat.)
Az élet azonban bonyolult. Mi van, ha menet közben van – részben vagy egészben
– szükségünk a pénzünkre? Semmi. Kivehetünk belőle, még ha ilyenkor ki is kell
fizetnünk a kamatadót. (De hát akárhova is raktuk volna, akkor is ki kellene
fizetnünk...)
ÖRÖKÖS PROBLÉMÁK
Nézzük sorjában, mit teljesítenek a kis unit link befektetéseink. Az állam, ha meghalunk – sokak által csak haláladónak nevezett módon – öröklési illetéket szed. Ennek mértéke pénz és ingó dolgok esetén 11% és 30% közt van rokonsági foktól és az összegtől függően. Mindez hatékonyan hozzájárul, hogy minden örökösünk gyásza valóban őszinte legyen...
És megint csak kiugrik a unit link befektetések sajátsága – ezek ugyanis jogilag életbiztosítások. És mint ilyenek a biztosított halálakor az örökös adó- és illetékmentesen jut az összes befektetett és befektetési alapokban meghizlalt összeghez. Igen, bármekkora összeghez. Igen, akkor is, ha a halála előtt egy nappal tette be az örökhagyó.
Nem kellene erről egyszer elbeszélgetnünk?